"Péntek reggel majdnem olyan izgatott voltam mint a műtét napján. Éppenséggel egy órával előbb odaértem már abban a reményben hogy be tudnak préselni előbbre. Mialatt vártam beszéltem egy nővel aki előzetes orrműtétet történő megbeszélésre volt ott. Kissé rosszul lett a kalács arcomat látva. Haha. Vagy százszor mondtam neki, hogy rosszabbul nézek ki mint ahogy érzem magam. Végül behívtak. A doki megvizsgálta az orrlyukaimat majd eljött az idő a sin levételéhez! Amint már említettem korábban, a doktor egy kissé érzéketlen figura, és egyszerűen letépte a sínt. Őszintén mondhatom ez volt a műtét legfájdalmasabb része. De ez csak egy másodpercig tartott majd átnyújtott egy tükröt. Megnéztem a profilomat és megállt a szivem. A púp eltűnt, de az orrom túl egyenes és egyben hatalmas volt! Ráadásul az orrcsúcs túlságosan felfelé állt úgy hogy be lehetett látni az orrlyukaimba. Ugyanakkor az orvosom rendkívűl elégedettnek tűnt, ahogy a nővér is. Borzasztó furcsán néztem ki!
"Be van duzzadva igaz?!" - kérdeztem. És azt mondták, igen, eléggé be van duzzadva. Hazamentem és vagy egy órán át az orromat bámultam. Aztán átolvastam a kis füzetecsként újra ami az azonnali műtét utáni csalódottságról szól és hogy ez mennyire normális. Kicsit jobban éreztem magam. Az elkövetkezendő három hét során a zúzódásaim átmentek zöldbe, majd sárgába, és nagyjából a 17. nap környékén teljesen eltűntek. A duzzanat lement egy kicsit, de igazából túl egyenes volt az orrom és az orrcsúcs még mindig nagy volt. Az elkövetkezendő hónapok során a duzzanat jobb és jobb lett és körülbelül az ötödik hónap környékén láttam a legnagyobb változást az orromban. Az orrhíd leereszkedett és egy nagyon finom kis ív lett benne (nem síugró pálya) és végre az orrcsúcs is kisebb lett. Sokkal határozottabb lett és végre láttam micsoda remek orrom van!
Nos, miközben ezeket a sorokat írom, már egy év telt el, és most már magabiztosan állíthatom, hogy ez már a végeredmény. Nagyon aranyos és nem is lehetnék boldogabb. Hosszú időt és hatalmas türelmet igényelt de végre olyan orrom van amilyenről mindig is álmodtam."
"Csak 7 embernek beszéltem a műtétről és ők az egyetlen 7 akik valaha is szóbahozták. A többi ember vagy nem figyel oda az orrokra, vagy csak túl illedelmesek hogy bármit is mondjanak. Én pedig nem gondolok állandóan az orromra már. Hihetetlen felszabadító hogy nem foglalkozom a külsőmmel 24 órát egy nap. Sajnálom hogy nem csináltam meg már főiskola alatt. Rengeteg nyomorúságtól szabadított volna meg. Állíthatom, hogy a gyermekeim mellett az orrműtétem volt a legjobb dolog ami valaha történt velem az életben. Ha gondolkozol rajta, ne feledd hogy ez nem egy olyan dolog, amit félvállról vehetsz. Ez egy komoly és összetett műtéti eljárás ami véglegesen megváltoztatja az arcodat. Kutasd az eljárást, győződj meg róla hogy mit vállalsz. És egy hivatalos képesítéssel rendelkező orvost válassz. Kösz az olvasást és sok szerencsét!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése