Türelemjáték

"Kezdődik a türelemjáték" - eképpen jellemezte pozitív módon orrműtét utáni tapasztalatait egy NLCafe-s fórumozó. A műtét utáni, gipszlevétel utáni látvány, és az azt követő hetek, akár hónapok jól sikerült műtét esetén is traumatikus élményt jelenthetnek az arra nem megfelelően felkészült (vagy felkészített) egyén számára.

Érintetlen, de krumpli nagyságúra duzzadt orrcsúcs, jelentősen megnövekedett orrméret a műtét utáni nyolcadik napon:

"Sziasztok! Na akkor most már én is elmesélem a tapasztalataimat...

Március 22-én volt a műtétem a SOTÉ-n. Rezek Ödön műtött, akit nagyrészt az itteni hozzászólások és előtte-utána képek alapján választottam. Március 13-án voltam nála konzultáción, és szerencsém volt, mert 9 nappal későbbre már be is írt...
Reggel fél 8-ra kellett bemenni, elfoglaltam a szobámat, aztán fél 9 körül még volt egy gyors megbeszélés az orvossal, és 9 körül már vittek is a műtőbe. Így legalább nem volt időm felfogni, hogy most mi fog történni... Nagyon izgultam, de már nem fordulhattam vissza, nem is akartam, szóval beszúrták a kanült és pár másodperc múlva már aludtam is, mivel másra nem emlékszem. A következő kép, hogy tolnak kifelé és mondja a műtősfiú, hogy tegyem a nyakába a kezem, hogy át tudjon tenni az ágyra. Utána szép lassan magamhoz tértem, elmúlt a szédülés, de nem voltam rosszul, semmi hányás, hányinger nem jött rám. A következő éjszaka viszont életem egyik legrosszabb éjszakája volt... Ugye ilyenkor az ember nem kap levegőt, szóval szájon át kellett lélegezni, amitől iszonyatosan kiszáradtam, hiába kortyolgattam a vizet, nagyon fájt a torkom, a fejem is, aludni egy percet sem tudtam, kellemetlen volt a kezembe beszúrt kanül is, ami reggelig ott volt...Szóval számoltam a perceket, hogy mikor jön a reggel, de úgy tűnt, hogy soha, olyan lassan telt az idő...
Másnap délelőtt kivették a tamponokat, és irány haza. Na akkor már sokkal jobban lettem, és kezdődött az otthoni lábadozás. Igazából ekkor már semmi bajom nem volt, egyedül annyi, hogy az orromon nem kaptam levegőt... Hol jobb lett, hol rosszabb, de nagyrészt azért még mindig a számon vettem a levegőt. Eltelt az egy hét, tegnap pedig levették a gipszet...
Sajnos én nem úgy jöttem haza, hogy "úúú de jó lett", mert hogy őszinte legyek, teljesen megrémültem, mikor megláttam magam. Egyrészt abszolút nem ilyenre számítottam, másrészt az orrom annyira be van dagadva, hogy jelenleg 3x akkora, mint régen volt... A másik meg, hogy én egyenesre számítottam, és most tök ívesnek látom, de lehet, hogy ez azért van, mert az orrcsúcsom olyan mint egy szabályos krumpli, pedig ahhoz a doki nem is nyúlt, mert az szép volt, csak a "puklit" vette le, meg keskenyített. Ehhez képest most az orrcsúcs 10x nagyobb mint volt és az egész orrom nagyobb, szóval abszolút nem tetszik a látvány... Persze tudom, hogy 8 nappal a műtét után még nem kéne csodákat várni és hónapok kellenek, mire lemegy a duzzanat, de azt hiszem, ezt lesz a legnehezebb kivárni. Csak nem maradok ilyen, elvégre nem nagyobb orrot csináltak nekem, főleg, hogy ott a legnagyobb, amit nem is "bántott"...:/ Kezdődik a türelemjáték, de nagyon kevés energiám van most ehhez, tegnap eléggé kiborultam.

Nagyjából ennyi a történet, eddig... Képet majd rakok fel, de egyelőre még nincs, csak a régiről. Igyekszem...
Sok sikert a műtét előtt állóknak! :-)
Puszi, Zsófi"


Az eredeti bejegyzés itt olvasható.

Egy másik fórumozó ezzel az igen fontos jótanáccsal válaszolt a fenti bejegyzésre:

"zizo33 4213.2007-03-31 22:24
Szia Zsófi!
Tényleg nyugi, ilyenkor még nagyon ritka, ha valakinek emberi formája van!
Úgy tudom, az orrcsúcs van a leginkább és a leghosszabb ideig feldagadva. Hallottam is, és tapasztalatból is mondom, nekem lassan 10 hetes, és még mindig akkora, mint előtte volt, pedig szedtek onnan is!
Megnézhetlek? Küldj légyszi jelszót!
Köszi,Z
Ja, és a lényeg!Nehogy beleess abba a hibába, h. 5 percenként nézed a tükörben, h. van-e változás, mert abba bele lehet bolondulni. Én még időben abbahagytam Ez tényleg türelemjáték!"